Lezajlott a canne de combat világbajnokság Franciaországban, Nantes közelében Saint Herblain-ban. Ott voltunk és egész jól szerepeltünk. Tizenegy ország vett részt a vb-n, 26 férfi, és 21 női indulóval. A fiúk között sikerült egy hatodik a lányok között pedig egy tiezenharmadik helyet szereznünk. No de lássuk sorjában!
A pénteki Saint Herblain-ba való érkezés után örültünk a már ismert arcoknak, ismerkedtünk új emberekkel és méregettük leendő ellenfeleinket. A mezőny igen színes volt, rajtunk kívül voltak illedelmes kóreaiak, mosolygós madagaszkáriak, olaszok, kanadaiak, amerikaiaik, és a már ismert csapatok, az önbizalomhiánytól egyáltalán nem szenvedő szlovének, a mindig jó kedvű angolok, németek, és persze maguk a franciák.
A vserseny szombaton kezdődött. A szokásos módon mindkét mezőnyt (a férfit és a nőit is) 6-7 fős csoportokra osztották, a csoporton belül mindenki három meccsett vívott, az ezeken szerzett pontok alapján kialakították a csoport-rangsort, majd a csoport első két helyezettje a felső házba (első nyolc versenyző), a második két helyezettje a középső házba (második nyolc), a többiek pedig a harmadik házba kerültek. A házakban azután főleg vasárnap folytatódtak a küzdelmek.
A fiúknál Peti (Nyilasy Péter) első három meccse közűl kettőt nyert, egyet (a sport nagy alakaja, a francia Florian Adami ellen) elvesztett és mivel egyik meccsét jelentős (tieznötnél nagyobb) pontkülönbséggel nyerte (amiért plusz pont jár), ez a teljesítmény elegendő volt arra hogy a felső házba kvalifikálja magát. Flórinak (Tarpai Flórián) most nem volt szerencséje, három meccse közűl egyet sikerült megnyernie, így az alsó házba került. Niké (Nyilasy-Szilberhorn Niké) három meccse közűl szintén csak egyet veszített (a későbbi világbajnok francia Selenia ellen), ő azonban ezzel a teljesítménnyel csak a csoport harmadikja lett, s így a középső házba került, mivel a későbbi világbajnok mellett egy roppant szerencsés amerikai lány akinek két ellenfele sem állt ki megelőzte. A pontozók ráadásul valamit elnéztek, Niké egyik győzelmét elfelejtették bekalkulálni, s ezért a nap végén, meglehetős fáradtan még egy meccset kellett vívnia, ennek az eredményét azonban másnap érvénytelenítették.
Vasárnap Niké első meccsén sajnos kikapott a kóreai Kim-től, utána viszont látványos, magabiztos és sima meccsen verte a régi motoros angol Morgan Alexandert, majd végül szintén biztonsággal nyert a szlovén Katja ellen. Így összesítésben tizenharmadik lett.
A nyolc között Peti a későbbi világbajnok Benjamin Latt ellen kikapott, így az 5-8. helyekért meccselhetett. Szoros meccsben verte a szlovén Jan Jug-ot, majd immár délután az ötödik-hatodik helyért assaultzhatott az amerikai színekben versenyző francia-amerikai kettős állampolgár Thomas Dardour ellen. Ez is szoros meccs volt, Peti négy ponttal alulmaradt így végül a hatodik helyen végzett.
Flóri kemény küzdelmeket vívott. Először hosszabbításban egy nullára kikapott a madagaszkári Johnny Rakotonondrabe-tól, majd szintén egy hosszabbításos meccsen sikerült nyernie az angol Stuart Macintyre ellen. Utolsó meccsén néhány ponttal alulmaradt az angol Merlin Hartleyval szemben (akit Flóri, hosszú szakálla és neve miatt csak a varázslóként emlegetett), s így végül a huszonkettedik helyet szerezte meg.
Érzelmi viharokkal igencsak terhes franciás sportpolitikai esemény is volt a vb.-n. A francia nyílt bajnokságon rendkívül jó szerepelt a 16 éves egyébként Reunion szigetén élő lány, Charlotte. Bár a szabályok szerint csak tizennyolc éves kortól lehet elindulni a vébén, a reunioni canne klubb kérte a francia szövetséget, hogy engedélyezzék az indulását. A szövetség álláspontja nem volt egyértelmű, amennyire megértettük a dolgot engedélyezték majd az utolsó pillanatban visszavonták az engedélyt. A vb. honlapján az szerepelt hogy Charlotte tagja a francia csapatnak, és el is jött. A nemzetközi szövetség azonban nem látott rá semmi okot, hogy miért kellene a franciák esetén kivételt tenni egy szabály alól, ezért javasolták, hogy indítsák helyette a csere-embert, s amikor a reunioni klub erre nem volt hajlandó, akkor amikor Charlotte első nap megjelent a páston diszkvalifikálták. A reunioni edző tanítványával leült a pást közepére és vagy két órán át szabotálta a világbajnokságot. Tanácskoztak a fejesek, a versenyzők, a bírók, volt aki sírt, volt aki hússzor elnézést kért tőlünk, külföldiektől. Egy darabig még az is esélyes volt, hogy a francia csapat egy az egyben visszalép a világbajnokságról. Végül ez nem történt meg, a Reunionnal szimpatizáló francia versenyzők bejelentették hogy további szereplésüket Charlottenak ajánlják, és Charlotte helyett Marine Gaudin a csere folytatta a versenyzést. Addigra azonban őt néhány meccsen meg nem jelenés miatt vesztesnek nyilvánították, és egyébként sem tűnt igazán felkészültnek, így történhetett hogy végül a vb-t a kilencedik helyen zárta. A sportág nagy öregje, a szintén Reunionon edző (és amúgy nem éppen jeges nyuglamú természetű) Nicole Chane-Foc részben valószínűleg a fenti események hatására zavarodottnak tűnt, egy meccsén ő sem jelent meg, aztán több meccsen kikapott, és onnantól kezdve a további meccsein már egyáltalán nem jelent meg. Így esett, hogy az idei vébén a női mezőnyben végre megtört a francia hegemónia. Bár az első helyezett a francia Selenia lett, a dobogó második fokára a szlovén Jerca állhatott fel (aki egyébként eleve komoly esélyekkel érkezett, talán neki volt a legtöbb sansza hogy francia ellen győzzön és végül, faramuci módon, a fenti események miatt úgy lett ezüst érmes, hogy a döntőig egy franciával sem találkozott). A bronzérmet pedig meglepétesre és sokunk nagy örömére a német Amanda Duckworth szerezte meg. A három lány, akik egyébként mindig együtt edzőtáboroznak és jó barátnők, valóságos örömtáncot lejtett a dobogón a Marseillaise ütemeire.