Lezajlott a canne világbajnokság, jól sikerült a szervezés és csapatban bronzérmesek lettünk!

A szeptember 20-21.-i hétvégén Magyarországon került megrendezésre a canne világbajnokság. Már csütörtökön számos ismerőst üdvözülhettünk, megérkezett a francia delegáció egy része, a világbajnok Benjamin Latt-ot valóságos mini szurkoló tábor kísérte, megjött kedvenc francia edzőnk Xavier, megérkezett az ezúttal csak két főre fogyatkozott német csapat is, és hogy a jetlag-et legyen idejük kialudni a kanadaiak többsége is landolt. Másnap senkinek nem kellett korán kelni, a Király utca forgataga és a Kazinczy utca romkocsmái osztatlan sikert arattak. Pénteken befutott a francia küldöttség másik fele, a szlovén csapat, megjöttek az új arcok, a csehek és a szerbek, és némi késéssel végül a britek is.

Szombat és vasárnap zajlottak a versenyek. Szombaton voltak a selejtezők. Mi magyarok szépen helytálltunk, mind a négyen (Niké, Rozi, Zsiga, Peti) bekerültünk a legjobb nyolc közé. A franciák magabiztosan, az első helyeken jutotta tovább, a kanadaiak szintén jól szerepeltek, a többiek pedig vegyesen. A csehek és a szerbek főleg egymással vívtak nagy csatákat, az ő számukra ez a világbajnokság inkább a tapasztalatszerzésről, kapcsolatépítésről szólt, első világversenyünkön persze mi is így voltunk ezzel.

Vasárnap négyünk közül csak Nikének sikerült bejutni a legjobb négy közé, és az eddigi világversenyektől eltérően a maradék helyeket nem újabb meccsekkel, hanem a korábbi eredmények alapján döntötték el. Niké a bronz meccsen kevés ponttal kikapott egy tapasztalt kanadai lánytól, így végül negyedikként zárta a vb-t. Rozi közvetlenül mögötte ötödik lett. A fiúk mezőnyében Peti ötödik, Zsiga nyolcadik helyen végzett. Az arany és az ezüst fiúknál és lányoknál is, két-két franciához került, de egyik esetben sem volt olyan nagyon messze, hogy boruljon a papírforma. A fiúknál a kanadai Paquette játszott egy nagyon szoros meccset a kitűnő stílusú Joann Leray-el, végül hosszabbításban győzött a francia. A lányoknál pedig Niké szorongatta meg még a selejtezők során a később ezüstérmes franciát. A nemzetközi mezőny tehát lassacskán kezd felérni a franciák szintjére, a francia egyeduralom most már nüanszokon, és olykor bírói beidegződéseken (a franciák mindig jobbak...) múlik.

A csapatversenyben elsők a franciák, másodikak a kanadaiak lettek, mi magyarok pedig bronz érmesek. A magunk dizájnolta érmekből így a saját nyakunkba is került néhány.

A verseny utáni örömködést a Ráday utca egyik vendéglőjében csak késleltetni tudta pár morcos horvát dopping ellenőr, megakadályozni nem. A vb szervezése a visszajelzések alapján jól sikerült, az önkénteseink lelkesek voltak, a szurkolótáborunk hangos, a savate-os gyerekek, a Szablya Iskolája és a Barantások remek bemutatóval szórakoztatták a nagyérdeműt, és a vb-k történetében először az IBS-nek köszönhetően mindent online lehetett követni. Mi pedig levontuk a tanulságokat, sok motivációt gyűjtöttünk, lelkesen, koncepciózusan és örömmel gyakorlunk tovább.