2016 januárjának első hétvégéjén a budapesti hideg elől a párizsi esőbe menekültem, hogy részt vegyek a francia nemzetközi nyílt bajnokságon. Az Internationaux az évente megrendezett két fő franciaországi verseny egyike (a másik a tavaszi nemzeti bajnokság). Mivel a francia ranglistát e két verseny alapján állítják fel, a nemzetközin ott vannak a legjobb francia canneosok. Másrészt, mivel a verseny nyitott, kevésbé tapasztalt versenyzők is felbukkannak.

Szállást (továbbá botokat, és egy törölközőt) ezúttal is régi jótevőnknél Xavier-nél kaptam. Ezúttal a a versenyt is az ő klubbja (az Apache de Paname) szervezte, a lakása amolyan szervezői főhadiszálláskánt is szolgált. Az első napra így meglehetősen kialvatlanul érkeztem.

Összesen 34 férfi és 8 női induló volt. A selejtezőkben mindenkinek 4 meccse volt, és az elért eredmények alapján a férfiaknál a legjobb 8 folytathatta a versenyt egyenes kieséses rendszerben. A versenyeket ezúttal szokatlanul alapos felszerelés-ellenőrzés előzte meg, digitális mérlegen lemértek minden egyes botot, és sokáig tanaokdtak, hogy vajon az én piros vívómaszkom szabályosnak számít-e.

Ezután viszont jól indult a napom, az első meccsemet megnyertem, mint utóbb kiderült a tavalyi második helyezett ellen. Szigorú arcú, pillanatra sem mosolygós nagyon passzív, védekező stílusú ellenfél volt. Miután néhány találatot sikerült bevinnem rákényszerült a támadásra, akkor már könnyebb volt vele a dolgom, bár az eredmény így is elég szoros volt. A második ellenfelem is ügyes volt, gyors és technikás, de ellene is sikerült nyernem. Már kezdtem elbízni magamat, de sajnos a harmadik ellenfelemtől szoros meccsben kikaptam, pedig papíron ő volt azt hiszem a legalacsonyabban rangsorolt. Ő az a típus volt, aki állandóan támad, ha szabályos, ha nem, én azt gondoltam, hogy a találatai többsége a nem szabályos kategóriában vannak, a pontozók, azonban úgy látszik nem így látták. A negyedik selejtező meccsemre másnap (és valamivel több alvás után) került sor, mégpedig Xavier ellen, aki nemcsak rendszeres párizsi szállásadóm, de amolyan mentorom, tanácsadóm, külhoni edzőm vagy micsodám is. Ezt a meccset élveztem a legjobban, nyugodt voltam, és viszonylag taktikus is. Xavier nyert 12-6-ra.

A két győzelem és két vereség nem volt elég arra, hogy bekerüljek a legjobb nyolcba. Így legalább figyelmesen nézhettem végig a döntőket. Az élen szokás szerint Benjami Latt végzett, viszont nagy örömömre Xavier lett a második, miután az elődöntőben nagyszerű, taktikus meccsben fölényesen verte meg a fiatal, atlétikus termetű Benjamin-klón Brasey-t.

Másnap pedig már reültem is haza az immár felmelegedett és esős Budapestre.